Reggel Angievel elmentünk A Fred's nevű helyre reggelizni, ahol nagyjából mindent amit a szemünk megkívánt megrendeltünk. Bacont, virslit, krumplit, piritóst, tojást, narancslevet... pedig csak egy teára indultunk. Bár egyszer van hálaadás alapon nem bántam a dolgot. Majd hazajöttem és elkezdtük a készülődést. Hogyan készítsünk szuper, stressmentes amerikai hálaadás ebédet 1 óra alatt? Na, Karen interneten megrendelte a bio pulykát, a bio krumplival és a többi.. szóval mi csak elmentünk, begyűjtöttük a dolgokat, megmelegítettük, szépen megterítettünk és vártuk a vendégeket. Mondanom se kell mindenkinek a szája tátva maradt, hogy milyen jó szakácsok vagyunk, de persze mi nagyban hallgattunk. Megérkezett Penny és a férje Justin, akivel épp válnak és utálják egymást, de a 2 fiuk miatt, Henry és Oliver ugy döntöttek, hogy együtt ünneplik meg a mai napot. Már előre jónak ígérkezett a dolog, sejtettem, hogy majd piszkálódnak egymással és ide oda szólogatnak, de a fiúk miatt próbálnak jóban maradni. Ja igen, szóval az úgymond vacsoránk du. 3kor kezdődött, ugyhogy inkább volt ebéd, mint vacsora, de mivel már 4kor sötét van, nem nagyon számít a dolog. Nagyban ettük a pulykát, mikor Justin elkezdett aggódni a cicája miatt. Gondolom kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát, hiszen minden 5. percben felhozta, hogy jajj vajon mi van Miss Fluffyval. Justin amugy vagy 2 méter magas és hatalmas, szóval elég vicces volt tőle hallgatni a cicája iránti aggodalmát. Mert az történt, hogy Miss Fluffy tegnap elindult megkergetni egy mosómedvét, aki 2szer akkora volt mint Miss Fluffy. Szóval egész este aggódtunk Miss Fluffy miatt, majd Justin már nem bírta tovább és megkérte Pennyt, hogy vigye haza, mert meg kell néznie hogy hogy van a cica. Egyszerűen annyira vicces volt az egész. Penny meg nem nagyon értette a dolgot, de azt mondta hát legyen, így itt hagyta a fiúkat és elvitte Justint. Majd Penny visszajött, de Miss Fluffyról nem hallottunk :) persze minden piccli puccli volt az ebéd alatt és minden kis szelet saláta után Karen elolvadt hogy mennyire finom és hogy mi magyarok ezt nem tudjuk értékelni, mert mi csak zsíros egeszségtelen kajákat eszünk. Ma nagyon kötekedős kedvében volt, de szembesítettem a ténnyel, hogy mi nem eszünk minden nap gulyás levest és nem minden magyar dagadt, szemben a híde húde amerikaiakkal. szóval kiálltam kishazámért és utána békén is hagytak.
Míg ebédeltünk folyton kaptam az sms-eket. A kis Ben (6) megtanult sms-t küldeni :) igy folyamatosan üzengetett nekem az apukája tenefonjáról. Még jó, hogy figyelik mit csinál a kölyök...
Tegnap elvittem Ben(6) és Josh(4) és kb 6 km-es túrára suli után. Na persze nem így indult a dolog. Begyűjöttem a fiúkat a suliból és indultunk haza. Ben mintha egy öreg nagypapa lenne, egyből mondta, hogy ő csak haza akar menni és tv-zni. Én meg mondtam hogy nem, mert hogy dagadt lesz és randa ha igy halad, ugyh min 1 óra szabadtéri programot be kell iktatnunk és eldöntheti hogy mi legyen az. Mondta, hogy na jóóóóó, menjünk sétálni fel a hegyekbe. Mivel nagyjából a hegyek között lakunk, így ez nem volt probléma. Persze nem a séta vonzotta annyira, inkább az, hogy a legjobb barátja a suliban azt mondta neki, hogy a mellettünk lévő hegyen, ha felsétál az összes lépcsőn van egy szikla és hogy arról milyen jól lehet pisilni. Bár nem tetszett a motivációja, de örültem annak, hogy legalább hajlandó felsétálni a hegyre, ami úgy 500 méter felfelé. Majd felértünk, de szerencsére addigra megfeledkezett arról, hogy pisilni kéne a szikláról. Elmondhatatlanul szép volt a kilátás. A messziben feltűnt egy kis torony és említettem a fiúknak, hogy régebben mindig odáig futottam el meg vissza edzésképpen, de mióta egy pumat láttam nem annyira messze tőlem egyszer, azóta úgy be vagyok tojva, hogy inkább máshol futok. Erre a kis Bennek felcsillant a szeme, hogy hát akkor nekünk most el kell ódáig sétálnunk. Mondtam, hogy áááááá esélytelen. 200métert nem bírnak egyben lesétálni. Még Disneyworldben is dupla babakocsival mentünk egyik helyről a másikra és az csak egy vidámpark. Bár Ben annyira akaratos volt és annyira győzködött minket a Joshhal hogy belementünk. 1 nyikkanás nélkül elkirándultunk a toronyig, majd mivel kezdett sötétedni, ezért azt mondtam a fiúknak, hogy minden lejtőn futni fogunk. A kis Josh hatalmas mosollyal a száján robogott lefelé, Mr. én mindent kibírok és én mindent mindenkinél jobban tudok Ben, pedig elfáradt. Így motiválnom kellett és beígértem nekik, hogy ha sötétedés előtt visszaérünk és egy puma sem esz meg bennünket, akkor elviszem őket fagyizni, amit itt csak frozen yoghurtnak hívnak. Ettől ugy beindult mindkét fiú, hogy nyafogás nélül még világosban visszaértünk, így járt a megérdemelt fagyi. :)
A nyíllal jelölt helyig mentünk el!
